Az iskolába lépés egy új és ismeretlen helyzet egy kisgyermek életében, melyben rengeteg változással kell szembenéznie. Nem csak környezeti változásokkal, hanem egyéb más, számtalan új dologgal találja szembe magát a gyermek. Ha fejlődésében eddig is minden zajlott, akkor is egyfajta próbatétel elé van állítva.
Gondoljuk csak végig:
– Új környezet, amit meg ismernie, el kell tudjon igazodni benne
– Óvónéni helyett tanító néni várja
– Új társakkal kapcsolatot teremteni
– Sokkal önállóbbnak kell lennie
– Új szabályrendszert megismerni, elsajátítani (s ebbe a szorosabb napirend is beletartozik)
– Nem utolsó sorban: “direkt módon tanulni”, számot adni, TELJESÍTENI!
Számtalan más dologról írhatnék még, de talán ezek a legfontosabbak, s a legalapvetőbb nehézségek.
S a fent említett nehézségek általában csak erősödnek az osztályfokok emelkedésével…
Gyakran keresnek meg szülők, s általában az első fél év, illetve a következő osztályfokok tájékán, hogy fáradékony a gyermek, nem tud koncentrálni, “elhagyja” dolgait, s gyakori, hogy fáj a hasa, feje, szédül, hányingere van, stb.
A tünetek mögött különböző okok állhatnak, melyeket minden esetben egy részletes anamnézis felvételével, s az aktuális állapot vizsgálatával igyekszem feltérképezni.
Legfontosabb területek:
a, A családi háttér – milyen a család minősége, működése, támogatása, egyszóval úgy is fogalmazhatnék, milyen a családi szocializációja
b, Hogy sikerült a másodlagos-, az az óvodai szocializáció megalapozása, fejlesztése
c, Végül az egyéni különbségek kérdése: milyen a gyermek személyisége, milyen képességekkel, készségekkel megáldott, vannak-e különlegesen kimagasló képességei, esetleg fejlesztést igényel, stb.

A lényeg: Minden gyermek egy egyéniség, egyéni sajátosságokkal, különbözőségekkel. Ha megtanuljuk elfogadni olyannak, amilyen, s meglátni egyéni értékeit, pozitívumait, nagy probléma nem lehet. Ha pedig nem a helyes úton haladunk vele, érdemes ezt minél hamarabb felszínre hozni, hogy minél előbb korrigálhassunk.

Kisiskolások körében nagyon népszerű és hatékony a személyiségfejlesztő – harmonizáló meseterápia, melynek segítségével nagyon hamar kellő önismeretre tehet szert a gyermek. Nagyon fontos szerepe van a mesének a szorongás oldásában, a konfliktusok adekvát kezelésében, probléma megoldásban, egyéb szociális készségek fejlesztésében, nem utolsó sorban a tanulási képességek fejlesztésében (kommunikáció, szókincs bővítés, szövegértés, olvasás, figyelem, stb.).